az étterem

Úgy döntöttünk hogy elmegyünk abba a fancy fúziós étterembe amiben apával utoljára találkoztam mielőtt Iránba mentem volna ami rossz döntés volt a részemről mert már akkor is feltűnt hogy a személyzet egy kicsit khm faszfej kimért de elég hülye vagyok hogy nem gondoltam át a dolgot, mindegy. Teljesen átlagosan bár nagyon vidáman viselkedtünk J lesegítette a kabátomat és kihúzta a széket mint egy úriember.
Erre odajött egy pincér és elkezdte méregetni J-t de mint valami büdös bogarat, tetőtől talpig végignézte aztán odaállt mellém és megkérdezte félhangosan hogy magával hoztuk-e a barátom ideiglenes kerületi vízumát és hogy beszéli-e a nyelvünket egyáltalán.
Éreztem hogy egészen a lábujjaimtól a fülem hegyéig elpirulok és csak meredtem magam elé mert hirtelen meg sem tudtam szólalni annyira megalázva éreztem magam. Mintha hirtelen reflektorfénybe kerültem volna... hallottam ahogy elhalkul és megszűnik az evőeszközök zörgése a tányérokon és mindenki felém fordul. Joon csak nézett rám és tudtam hogy ki ő aztán oda tudna savazni a pincérnek rendesen de ez most az én köröm, nekem kell megvédenem őt.
Szóval nyeltem egy nagyot és felemeltem a fejem és megkérdeztem a pincért, hogy ha nincs nálunk a vízum vagy a barátom nem beszéli a nyelvünket akkor mit szándékszik tenni.  

Erre ő láthatóan elsápadt és kezdte magát kényelmetlenül érezni és azt mondta hogy ez esetben ki kell minket dobnia az étteremből.  

Ááá mondtam lassan és teljesen úgy tűnt mintha őrült cool lennék (remélem) pedig majdnem kiugrott a szívem a helyéről.
Én úgy tudom, hogy a vízumellenőrzést a Falaknál végzik. A falakon belül a Kerületeken kívüliek és a Kerületiek számára is elég, ha az ID-kártyájukkal bizonyítani tudják a személyazonosságukat. Tehát maximum arra lehet joga, hogy az ID-kártyáját elkérje a barátomnak,  de ezt sem teheti meg polgárőr közterület felügyelő vagy rendőri jelenlét nélkül. Ha bármi probléma lenne, ők tovább tudnák küldeni a megfelelő kerületi hatóságokhoz. Hát így. A pincérre pislogtam és látványosan elgondolkoztam.
Hmm én így tanultam Kerületi Jogok Alapismereten de kérem javítson ki ha tévednék.
A pincér káromkodott egy cifrát amire fintorogtam és amikor hátat fordított akkor utánaszóltam hogy ha megtagadja a kiszolgálásunkat akkor még a panaszkönyvbe is be fogok írni. Joon úgy vigyorgott, hogy a füléig ért a szája, és megszorította az asztallap alatt az ujjaimat de nem fogta meg a tenyerem hahaha gondolom mert csupa víz volt.
A pincér visszajött mi pedig jó hosszan rendeltünk mindenféle sületlenséget (nagypapa pontjai már a kártyámon vannak) és aztán alaposan bevacsoráztunk és nem törődtünk a pincérrel aki ott körözött az asztal körül és motyogott magában meg rázta a fejét mint valami őrült, és szemmel látható döbbenettel vette tudomásul, hogy Joon érthetően beszél. 

Végül aztán rendeznünk kellett a számlát és akkor J azt mondta h várj ezt én állom Mézi és odaadta a kártyáját a pincérnek.  

A pincér fogta a kártyát, és elhúzta a leolvasó előtt, aztán odafordult Joonhoz, meghajolt és elkezdett sűrűn bocsánatot kérni, hogy ez az egész egy nagy félreértés volt, és hogy ő nem akart megsérteni egy kerületekbeli lakost.  

Láttam hogy Joon most húzza fel magát igazán. Elővette a telefonját és a pincér orra elé tolta és megkérte hogy ugyan olvassa már le mennyi az idő. Hét óra harminckettő mondta a pincér és nem értette a dolgot.
Ez azt jelenti, hogy kevesebb mint tizenkét óra, és mindenkinek ugyanolyan joga lesz ebben az étteremben enni. Érti maga barom?- kérdezte Joon.
Most szavaztuk meg a Kerületek és Kerületen kívüli területek egyesítését. Egy nagy boldog család leszünk, mosolygott a pincér arcába közvetlen közelről. Szóval ne azon keseregjen hogy megsértett egy Kerületeken belülit, hanem kezdjen el megbirkózni a gondolattal, hogy hamarosan mindenki, aki csak betér ebbe az étterembe, Kerületeken belüli lesz. Iszonyú, mi?
Erre a pincér összerándult és azt habogta, hogy de hát még nem biztos annak a népszavazásnak az eredménye, de J aki sokkal magasabb és vállasabb volt mint ő kicsit hátrahúzódott kiegyenesedett és azt mondta, hogy
ne aggódjon, megszavaztuk,
és én körülnéztem és láttam hogy megint mindenki minket figyel az asztaloknál ott ül ez a csomó elkényeztetett első kerületi és bámulják J-t aki magas és gyönyörű,- no persze mondaná anya, a maga ázsiai módján- és annak ellenére hogy a szimpátiájuk elsődleges oka nyilvánvalóan az volt h J úgy néz ki mint az álom mindenki lelkesen nézte és arra gondoltam hogy ez az én estém – mármint ez az este lehet az én estém, amit J-nek adok, viszonzásul a sok dologért amit tőle kaptam, és hogy most megadhatom neki magát a Pillanatot.
Szóval amikor azt mondta, hogy „ne aggódjon megszavaztuk” akkor körülnéztem, aztán felálltam és azt mondtam, hogy igen, megszavaztuk, jó hangosan, és ha a termetem nem is, de a hangom azért tud tiszteletet parancsoló lenni,
és erre felállt egy őszes hajú férfi a másik asztalnál és ő is azt mondta hogy igen, megszavaztuk, és felállt a felesége is elegáns ruhában, és tapsolni kezdett, és lassan mindenki felállt az étteremben és nézték J-t és engem és tapsoltak, és mindenki azt ismételgette, igen megszavaztuk, és nekem égett az arcom mert nem vagyok hozzászokva ennyi ember figyelméhez de nem baj, nem volt baj, akkor és ott nem volt baj semmi, a pirulás vagy a könnyek, mert ez egy Pillanat volt J-nek, láttam az arcán – és hogy őszinte legyek, Pillanat volt nekem is.