vasárnap, június 2

tilalom



Ahhoz képest hogy Joon és én mennyi mindenben nem értünk egyet a legjobb dolog az egész eddigi életemben az hogy muszáj együtt élnem vele. Egész egyszerűen mert nincs kedvem hazaengedni, a harmadik most nem az a hely, ahova csak úgy hazaengedsz valakit. Lehet hogy én vagyok az aki jobban félek és ezért van az hogy jobban megnyugtat minden olyan változás amit a kormány direkte azért tesz hogy megnyugtasson minket (mint például az a nagyszerű tény, hogy újra iskolába lehet járni – franc se gondolta, hogy valaha hiányozni fog).
Amikor például kiírták a népszavazást a Falak eltörléséről és a Kerületek összevonásáról akkor kábé J nyakába ugrottam az örömtől de ő bezzeg csak fintorgott meg húzta a száját hogy több évtizedes problémát nem lehet ennyivel megoldani. Hát nem tudom.
Mondtam neki hogy a céta-tetiek szemében mind egyenlőek vagyunk és én ezt őszinte leszek sokkal inkább érzem a bőrömön mint hogy Jézus előtt azok vagyunk amire persze elkezdett röhögni J (mmint Joon) és azt felelte hogy illetlen vagyok.
De azért elmentünk ma szavazni együtt délután, miután végeztünk az üzemben és láttam hogy ő is izgul mint én, mert ez volt az első komoly szavazásunk és amikor kijöttem a fülkéből, akkor magához ölelt és tudtam hogy igenis boldog, úgy csinál mintha nem lenne az, de hát az volt, éreztem az ölelésén.
Megkérdezte elmegyünk-e vacsorázni valamerre, a valamerre persze csak a környéket jelenti, mert mióta kijárási tilalom van, ha nem érünk haza este nyolcra, akkor alhatunk az utcán- és mindenki pontosan tudja, mit jelent az utcán aludni.
(anyway
Beus te meg vagy huzatva, miért kéne bármiféle magyarázatot adnom J-ről? Privátban? Hülye vagy? Kezd kiürülni a hűtőnk, kijárási tilalom van, nem tudom, mi lesz az érettségimmel, elkezdődött az első igazi világháború és akkor számoljak be a fiúmról? Persze hogy összejöttünk. Jobb lett volna ha kapunk egy kis időt, mmint úgy értem at all, általában, egy kis általánosan vett időt, amit nem úgy kell egymással töltenünk, hogy közben nem lehet kikapcsolni a rettegést mert ott duruzsol folyamatosan a fülünkben a halántékunk mögött a gégénkben ott lapul a bőrünk alatt. De hát ez van Beus, tényleg hagyj most már békét nekem. Én a faszba nem költöztetem tovább még egyszer ezt a blogot miattad.
(ps. Igen, viheted T-t, abszolút nem érdekel. Már arra se emlékszem mit bírtam annyira benne.))



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése