Felöltöztem úgy ahogy J kérte aztán megálltam a bejárati ajtóban és üvöltöztem anyával. Csodálatos volt. Szinte láttam magam előtt ahogy a társasház falának fülei nőnek. Anya kezdte azzal hogy ennyi erővel magamra ránthatnék egy pakit is, még mindig nagyobb biztonságban lennék mert az abortuszt ki tudja fizetni de ha elveszek a bádogvárosban akkor mit csináljon. És hogy hogyan hagyjon itt magamra ha ennyire felelőtlen vagyok. (sehogy gondoltam de ez neki magától sose jutna az eszébe)
Mondtam hogy nincs annál undorítóbb mint ha valaki rasszista, úgyhogy ne pakizzon (paki! Pont nem az arabokhoz indulok de anyának ennyire mindegy) és ne nézze le se a bádogvárosiakat se az éhségmenetet (J-ről még nem beszéltem neki).
Erre azt felelte, hogy a Kerületeken kívüliek mind ugyanazt akarják – betolni a büdös seggüket a Kerületekbe, és az éhségmenet nem más mint egy fedőakció.
Megkérdeztem h ugyan miért ne akarnának a Kerületeken kívüliek idejönni, elvégre senki sem tehet arról, hogy hova születik. Vagy h magyarázza meg miért van több jogom szalonnás tojást enni reggelire mint bárkinek a Kerületeken kívülről, mint mondjuk egy indiai gyereknek VAGY AKÁR EGY PAKINAK. és ilyen szemtelenül bámultam anyára, direkt hogy kiborítsam, mert jól esett, na.
Anya erre teli torokból üvölteni kezdett hogy idealista vagyok és megnézné hogyan osztanám meg az omlettemet akár egy napi éhezés után egy rühes, ebolás, gennyes szemű indiaival, vagy kettővel, vagy tizenöttel, akik előbb mondjuk MEG IS ERŐSZAKOLNAK (kiabál, a lépcsőház tátott szájjal hallgat) akiktől persze elkapom az AIDST és hogy tanuljam meg végre hogy hol a helyem, mert az hogy jeremy scott limitált szériás adidas csuka van a lábamon és hogy neki (NEKI) van elég pontja kifizetni a páncélbuszt reggel és délután az mind annak köszönhető hogy a Kerületeken túliak varrják a meg a cipőinket a ruháinkat a táskáinkat termelik meg az élelmiszerünket gyártják le a bioüzemanyagunkat A SAJÁT SZARUKBÓL (hörög tovább azon a rekedtes hangján) hozzák felszínre az olaj maradékát mi pedig odamegyünk a fegyvereinkkel és elveszünk tőlük mindent ez a világ rendje és a töke tele van azzal hogy nem tartom tiszteletben a családunk eszméit meg a saját apámat meg hogy ő is az életét kockáztatná a biztonságomért
és ha élni akarok akkor ideje beletörődnöm a helyzetbe vagy pedig ha ennyire felbuzdult bennem a terézanya akkor szedjem a cókmókomat és menjek el nyugodtan misszionáriusnak valamelyik menekülttáborba a Falak mentén.
Erre én röhögve azt feleltem h meg is baszná őt az ideg ha egyszer csak eltűnnék, mert a nagy eszméknek köszönhetően most már nincs senkije rajtam kívül, mármint olyan aki nem préselt acéllemezekből és csavarokból állna, helyesbítettem nyomban, aztán becsaptam az ajtót magam mögött visszaslattyogtam a szobámba és óvatosan lecseréltem a cipőmet egy szakadt dorkóra mert abban igaza volt anyának hogy ha flitteres adidas cipőben megyek a bádogvárosba tüntetni akkor hamarabb találom magam mezítláb mint hogy pikkpakk behunynám a szememet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése