az éhségmenet

Joon megkért hogy menjek el vele a következő éhségmenetre. Mondtam neki h annyira nincs kedvem hazamenni és hosszasan elbeszélgetni anyával aki már iránra pakol h abszolút meg vagyok fűzve de nem hülye ötlet ez?
Mármint komolyan veszem a krav magát meg a manuális önvédelmet de nem fognak engem ott meglincselni?
J először kinevetett aztán felhúzta magát h mit képzelek azokról a szegény emberekről végül megnyugtatott h majd ő kitanít.
Azt mondta h menjek haza cseréljem le a ruháimat öltözzek fel teljesen egyszerűen és mossam le magamról a sminket, aztán fogta a kártyámat és a mobilomat és betette a szobájában egy páncélkazettába. Hát ennyi?- kérdeztem.
Azt mondta hogy az éhségmenetben mindenki hálás ha valaki belsőbb kerületi kiáll mellette, szóval nem kell félni de azért hogyha ott ficánkol a zsebemben egy ID-kártya egy liliomdombi lány facebook-accountjával és pontjaival azt szinte biztos h lenyúlják - hálásak meg minden de ugye megértem.
Ja hát ez baromság, mondtam J-nek, tudja ő is h nem vagyok liliomdombi.

Aki fehér, és ápolt és nem állnak ki a bordái, azt mind liliomdombinak nézik a harmadikban, zárta le a vitát J.

Hát ez remek. 

ha nem Joon kérne nem mennék el. 
ha nem tudnám, h mennyire kiborítom vele anyát, nem mennék el.