j megoldja

Amikor beléptünk a lakásba akkorra jöttem rá hogy mindennek vége amit addig ismertem és hogy én ezzel egészen egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Egyszerűen ránéztem valamire és nem tudtam értelmezni mi az. Hogy egy cserepes virág, a riasztó gombjai, az ID-kártya a kezemben, mi afaszért remeg a kezem eleve, egy bögre a kijelző mellett a konyhapulton. Mintha az árnyékok meg a fényviszonyok nem lettek volna normálisak. Így ránéztem és elméláztam hogy most mi van, mi az a tárgy, mit keres ott, mi a funkciója és egyáltalán én magam ki vagyok?
Nem bőgtem vagy ilyesmi ha bőgök akkor max. csak nagy baj van de úgy tűnik ha világkatasztrófa van mézinek elfogynak a könnyei pedig lehet h megnyugtatott volna. Úgy éreztem mintha kiszáradtam volna teljesen.
Csak bementem a szobámba körbenéztem de nem ismertem a szobámat sem abban a pillanatban, az átizzadt ruhámban cipőstül lefeküdtem az ágy előtti fehér szőnyegre és behunytam a szemem és arra gondoltam h nem vagyok semmi. Nem vagyok semmi nem vagyok senki a körülöttem lévő dolgok is megszűnnek létezni minden megszűnik létezni és feloldódunk valami nagy fehér hűvös puhaságban, mint amilyen ez a szőnyeg. És ez békével és nyugalommal tölt el.
Aztán bejött Joon és lefeküdt mellém és átkarolt a karjaival és a lábaival is és egymáshoz simultunk de nem úgy, hanem úgy mintha csak meleget akarnánk adni egymásnak a has a hasnak mellkas a mellkasnak comb a combnak ésatöbbi és így feküdtünk sokáig és közben már gondolnom se kellett rá egyszerűen tényleg nem voltam semmi többé.
Lehet hogy el is aludtam.
Egy idő után aztán Joon felkelt és azt mondta hogy szerinte egyetlen ésszerű opció van. Mondom mi. Az, hogy felmegyünk a társasház edzőtermébe és gyakoroljuk a krav magát meg a manuális önvédelmet.
Hát akkor én felültem és hirtelen megint én voltam, a kicsi szőke Mézi a kedvenc edzőcipőmben, izzadtan de legalább éltem és a kezemben volt az ID-kártyám is és Joon is élt, és ezen a Joon ötletén úgy elkezdtem röhögni hogy végre kicsordultak a könnyeim is, ahogy elképzeltem hogy majd a krav maga megvéd minket az alien inváziótól. De végül ez lett. Megfeleztük az ebédemet aztán felmentünk és órákon keresztül püföltük a zsákokat meg egymást amíg csak meg bírtunk állni a lábunkon kábé és annak ellenére remekül szórakoztunk hogy ennek az egésznek értelme és tulajdonképpen lehetősége sem volt.