önvédelmin

Duplaórás fegyveres és manuális önvédelemmel kezdtünk és én ma reggel a kick-boxot választottam mert úgy éreztem hogy jó lesz nekem ha egy kicsit szétrúghatom a gyakorlózsákot. Átöltöztem betekertem a kezemet aztán bedugtam a fülest és úgy verekedtem mintha az életem múlna rajta. Lolitán gondolkodtam ahogy követik haza azok az emberek (puff-puff) ahogy hetek óta szemmel tartják azt a kicsi lányt (puff-puff-puff) meg az új kamerán az ajtó felett ami csessze meg mindenki engem kicsit megnyugtat most hogy anya meg a szolgálati fegyvere nem alszik egy falnyira tőlem meg hogy Joon miért hajlandó csak a vendégszobában aludni mikor olyan nyilvánvaló jeleit adta hogy tetszem neki, legalábbis eddig (puff-puff) de amúgy mi van ha valóban nem tetszem neki csak mittudomén, megsajnált hogy mindig olyan kis szerencsétlen vagyok én meg valóban szerencsétlen vagyok és félreértem?
Az edző egy idő után odajött megállt mellettem és kissé szánakozva felajánlotta hogy keres nekem partnert de mondtam neki hogy jól elvagyok én most a zsákkal, köszönöm mert félek hogy komoly sérülést okoznék valakiben.

És akkor kinyílt az ajtó és belépett Joon.

Olyan volt mint valami filmben mindenki odakapta a fejét és aztán csak bámultunk rá. Csupa piszok és vér volt az arca és tiszta szakadás az inge és kapkodta a levegőt mintha futott volna. Lehúzta a kártyáját aztán odabicegett az edzőhöz és illedelmesen elnézést kért a késésért, de mint mondta ő ugye a harmadikban dolgozik (valóban oda van még hiv.bejelentve) és ott éppen tüntetések vannak és elfajult a helyzet kivezényelték a rohamrendőrséget és nagyon nehezen jutott át a tömegen.

De kért igazolást a rendőrparancsnoktól hogy késni fog, és szeretné ha az edző aláírásával igazolná az automatikus pontlevonás elleni fellebbezését és jelezné az igazgatónak hogy részt vett az órán és a késése elkerülhetetlen és jogos volt.
Úristen annyira boldog voltam.
Csak bámultam rá és vigyorogtam ami tulajdonképpen tök logikátlan, mert tényleg borzalmasan nézett ki és jobban tettem volna ha aggódok de amikor az edző elkérte az igazolást és ő odaadta a telefonját akkor rám mosolygott, és én visszamosolyogtam rá. És akkor rájöttem hogy J-ben az a leggyönyörűbb hogy szinte mindig mosolyog és amikor mosolyog akkor rögtön biztonságban érzem magam akkor is amikor para van és nincs itt az anyám meg a fegyver - hangozzon ez bármilyen giccsesen.

(de ne reménykedjetek, nem fejtem ki bővebben, hahaha, ennyi, end of the story, vége a gyereknapnak)