az utolsó nap

Egyáltalán nem bőgtem ma de azért reggel amikor megjött a kaja a pékségből és leültünk együtt az asztalhoz, és délelőtt amikor az üzembe készülődtem annyira reménykedtem abban, hogy anya bejelenti hogy meggondolja magát. De nem gondolta meg magát.
Vett nekem két új ruhát egy új biomatracot az ágyamba egy új olivazöld krokodilbőr táskát és bejelentette hogy a costesből fizeti nekem az ebédet amíg távol lesz de mindez nem ért egy árva pontnyit sem.
Igen anya köszönöm, nagyon jól áll.
Igen anya köszönöm, nagyon kényelmes.
Igen anya köszönöm, nagyon finom lesz.
Aztán elmentünk dolgozni ő elöl ment be én meg a munkások ajtaján és úgy tettem mintha nem ismerném és arra koncentráltam hogy ezt el is higgyem.
Már azt gondoltam hogy egészen jól bírom és akkor egyszer csak elszakadt a cérna és felálltam a munkapad mellől és besétáltam az irodájába és megálltam az íróasztala előtt és azt mondtam neki kicsit remegő hangon hogy
anya, könyörgöm az összes meghalt és eltűnt családtagunk szellemére hogy ne menj sehová.
Felnézett rám és elmosolyodott és azt kérdezte
Mézi te sírsz?

Ez lényegtelen, mondtam, mert persze hogy addigra már bőven sírtam.
Anya kérlek ne menj el.
Még kislány vagy Mézi, nem tudod felmérni egy ilyen küldetésnek a jelentőségét.
Pontosan fel tudom mérni annak a jelentőségét, hogy iránba mész anya, feleltem. Azt jelenti, hogy mire felnövök, teljesen egyedül leszek.
Ha nem jönnék vissza, rengeteg pontot kapsz kislányom, mondta anya. Annyi pontot kapsz, hogy akár két egyetemet is végezhetsz, ha ahhoz van kedved.
Nem akarok egyetemeket végezni anya. Én nem vagyok olyan okos mint te. Én nem akarok drónokat tervezni és nem akarom megújítani a hadiipart. Én csak azt akarom hogy legyen családom.  És te vagy a családom. (Sírtam.)
Anya a fejét rázta. Csak addig vagyok a családod, amíg fel nem nősz férjhez nem mész és gyerektartást nem vásárolsz kicsi Mézi. És én mindent meg akarok adni neked. Tudást, gyerekeket... annyi tudást és annyi gyereket, amennyit csak szeretnél.
Nem adtam neki érthető választ. Csak ráztam a fejem és szégyentelenül bőgtem tovább. Nem tudtam neki elmondani hogy valami nem stimmel azzal amit mond mert hiába logikus de ha igaz lenne nem csak logikus, akkor nem szorulna tőle görcsbe a gyomrom és nem fájna tőle annyira a szívem.

Tudom ám hogy van egy fiú, mondta anya.
Milyen fiú, kérdeztem, de láttam rajta, hogy T-re gondol.
Ha tudna Joon-ról, nem mosolyogna így. Anyának csak olyan fiú kell, aki fehér.
Látod kicsim ha minden rendben lesz mikor visszatérek összeházasodhattok.
Anya én nem akarok összeházasodni senkivel, ráztam meg a fejem és elpirultam de legalább elapadtak a könnyeim.
Anya csak mosolygott.
Minden rendben lesz mondta.
Biztos vagy benne?- kérdeztem.
Igen, bólintott.
Nem tudlak rábeszélni hogy maradj?- kérdeztem.
Nem, rázta meg a fejét.
Akkor csak egy valamire kérlek anya de ez mindennél fontosabb.
Anya szeretném ha az a fiú aki fontos nekem idejöhetne az üzembe a kötelező társ.munkáját végezni hogy minél többet láthassam.
Tudod Mézi hogy ez azt jelenti hogy valakit ki kell rúgnom, kérdezte anya.

Anya kérlek, legalább ennyit tegyél meg nekem.
Feltételeim vannak, mondta anya.
Bármit megteszek, feleltem.
Nincs részegeskedés.
Igenis anya, feleltem.
Nincsenek házibulik, kimaradások és éjszakai lófrálás az utcán.
Igenis anya, feleltem.

Minden reggel egyenesen a páncélbuszhoz mész és nem térsz le a kijelölt útvonalról és nem keveredsz veszélyes helyzetekbe.
Igenis anya.
Rendesen tanulsz az érettségire és amint megkapod nagypapa örökségét szépen beadod a felvételidet valamelyik rangos egyetemre valami jó szakra.
Igenis anya, sóhajtottam.
Jól van, szólok a titkárságon, hogy holnap magaddal hozol egy embert, mondta anya és kijött az asztal mögül és átölelt
és én belebújtam az ölelésébe és nem haragudtam rá egy kicsit sem hanem próbáltam nem sírni helyette inkább megjegyezni az egészet
mert J azt magyarázta egyszer hogy vannak a Pillanatok nagy P-vel csak néhány van belőle mondjuk négy-öt-tíz-tizenöt egy emberi életben de alaposan meg kell jegyezni őket mindent a színeket a szagokat a tapintásokat az ízét a szánkban mert néha ezekből kell élni évekig és olyan érzésem volt hogy ez egy ilyen Pillanat – anya váll-lapja ahogy nekisúrlódik az arcomnak és kényelmetlen meg a zubbonya szúrós szövete és az olcsó parfümjének a szintetikus túl édes virágillata, mindezt el kell valahova mélyen ásnom és megjegyeznem, mert ki tudja meddig kell élnem belőle később.